Hírlevél

    A hírlevélben kizárólag a Jóna családokkal kapcsolatosan, de elsősorban a honlapra került újdonságokról kap tájékoztatást.


    Név:

    E-mail:

    2019. szeptember 16. hétfő - Edit napja van, holnap Zsófia ünnepel.
    Címlap Szó-tár

    Szó-tár

    Ág (linea): Leszármazási vonal (apai, anyai, férfi, női, egyenes ági, oldalági stb.).

    Agnáció (agnation) és kognáció (kognation): Agnáción, agnát családon, szép magyar kifejezésel atyafiságon a közös őstől kizárólag fiágon leszármazott utódok összességét értjük, akik ugyanazon nevet és címert viselik. Tagjai az atyafiak (agnati). Két alapvető típusa az elsőszülött fiú illetve az azonos leszármazási szinten lévő legidősebb fiú megkülönböztetése. Fontos szerepe volt az öröklési jogban. 
    Ha a családba a leányági leszármazókat is beleszámítjuk, akik a közös ős nevét már nem örökölték, kognációról, kognát családról beszélünk, amelynek tagjai a rokonok (cognati).

    Armális (armalista): címeres levél, pergamen, "kutyabőr".  Kecske-, bárány- vagy borjúbőrből készült hártyára írott, az uralkodó által kiadott oklevél, mely tartalmazta a címer leírását vagy képét vagy mindkettőt. Kezdetben címert adományoztak általa, melyet többnyire nemesek kaptak, majd kb. a török időktől együtt adták ki a címerrel a nemesítést is. A nemesek ezzel igazolták jogosultságukat. Kollektív nemességadományozásokra is volt példa, ilyen a Bocskai István által letelepített hajdúk esete is.
    Kezdetben birtokkal és kiváltságokkal járt, de a Habsburgok már igen gyakran ezek nélkül állítottak ki az armálist. Az ilyen birtok nélküli nemesekre kezdték használni gúnyosan az armalista kifejezést, az adózást (lásd taksa) kiterjesztették erre a rétegre is.

    Bizonyságlevél (litterae testimoniales): hiteles tanúsítvány, melyben a vármegyei közgyűlés (Sedria) igazolta, hogy a kérelmező személy a nemesi rend tagja. A másik vármegyébe költözők nemességét a befogadó vármegye a bizonyságlevél alapján hirdette ki és iktatta a be őket a nemesek sorába.
    Kiadását nemességi vizsgálat előzte meg. Eleinte elég volt az általános nemesi vizsgálat (generalis nobilium investigatio), 1774-től felváltotta a nemességvizsgálati per (productionalis vagy processus legitimatorius). Be kellett mutatni az ős nemességszerző adománylevelét, armálisát, beiktatólevelét vagy a korábbi bizonyságlevelet, majd igazolni a törvényes leszármazást. Ehhez gyakran újabb iratokat kértek be vagy tanúmeghallgatásokat írtak elő. Ez a gyökeres próba (proba radicalis). A másik mód annak igazolása, hogy a nemesi jogokat a család legalább 60 éven át folytonosan gyakorolja.

    Család (familia):  Apából, anyából és gyermek(ek)ből álló társadalmi közösség, a társadalmak alapegységei.

    Családfa (arbor gentilia):  A törzsből (lásd törzs) kiinduló oldalágak alkotják. Több törzs összefűzhető egy közös gyökre (lásd gyök), terebélyesebb fát alkotva.

    Familiáris: Elszegényedett nemesek és nemtelenek, akik a gazdagabb báróknak hűséget fogadtak (ez volt a hűbéresi rendszer magyar megfelelője). A szolgálat elvállalása több esetben ünnepélyes formát öltött, ez attól is függött, hogy a familiáris mennyire számított előkelőnek. A szolgálat akkor ért véget, amikor valamelyikük a kapcsolat fölbontását kezdeményezte. A familiaritás nem tekinthető örök érvényűnek.

    Felmenők (ascendens), lemenők (descendens): Az utódoktól az ősök felé, tehát időben visszafelé vezető ág - természetes szülők, nagyszülők, dédszülők, ükszülők, szépszülők stb. a felmenők. Az ősöktől az utódokig vezető ág a lemenők.

    Fok vagy íz (gradus): két rokon személy egymástól való távolságának mértékegységét jelenti a családfában. A rokonsági fokot a két személy közé eső nemzések száma adja meg. Egyenes ágon ez azt jelenti, hogy szülő és gyermek között első fokú a rokonság, nagyszülő-unoka között másod fokú, stb. ...(pl. hamad fokú - harmadíz, ~ig, ~iglen)

    Genealógia (görög, genos = nem, nemzetség valamint logos = tan, tudomány):  eredet- vagy származástan, családtörténet. 
    Az emberek közötti leszármazáson alapuló rokonsági kapcsolatokkal foglalkozó klasszikus történeti segédtudomány.

    Generáció (generatio): Nemzedék. Az egy időben élő, megközelítően azonos korú emberek összessége. Egy nemzedéknyi időtartamot általában 30 évnek számítanak.

    Gertrudis királyné: II. András felesége, VI. Bertold isztriai és krajnai őrgróf illetve merániai herceg leánya (Merániai Gertrúd, német neve Gertrud von Andechs-Meran) nem olasz volt, hanem bajor vérvonallal rendelkezett. A tévedés oka egy betű: nem meráni, hanem merániai. Ez sokaknál keveredik. Meran dél-tiroli város (olasz Merano), ellenben Meránia (= "Tengermellék", német Meer - tenger szóból) egy másik területet jelölt. Az elnevezést főleg a 11-13. században a Német-római Birodalomban használták az Adriai-tenger keleti partvidékének arra a hosszú szakaszára, amely az Isztriai-félszigetet és az egykori Dalmáciát (azaz a mai Horvátország tengerparti vidékeit) foglalja magába. Andechs-i bajor grófok kapták meg császári adományként. Gertrúdot 1213-ban meggyilkolták. A történetet ismerhetjük Katona József és Erkel Ferenc műveiből: Bánk bán.

    Gömör: Gumur vezér várát Anonymus szerint a honfoglaló magyarok az elfogott szlávokkal építtették, mely a formálódó új keresztény ország fontos bástyája lett. Szent István (uralkodott 1000-1038) a törzsi szerveződést felváltandó, "államosította" a várakat. A várrendszer kiépítésekor határispánságot szervezett köréje a Szepesség gyepűjével együtt. Királyi vár és uradalmi központ lett, majd az alakuló Gömör vármegye központja. Az Árpád-korban a környék legrégibb birtokosai tulajdonába leginkább királyi adományok útján jutottak az általuk bírt földterületek.

    Gyök (radix): az egész család őse, a fa gyökere. Egy gyökön több törzs is van, ezért köztörzsnek is hívják. Lásd még: Törzs.

    Íz (gradus): lásd Fok.

    Kanonok: a római katolikus egyházban tisztségviselő pap, a káptalan testületének rangban 3. tagja.
    (káptalan = kanonoki hivatal - I. István kezdte szervezni őket, feladatuk akkor: oktatás és oklevélkiadás)
    Fő kanonokok (ún. oszlopos kanonokok - Canonici columnares) a rangok sorrendjében:
    - prépost (prepositor, latin preposito, gör.kat: archipresbiter) - =elöljáró, a kanonoki hivatal vezetője
    - olvasó kanonok (lector, lat. lectore, gör.kat: archidiaconus) - káptalani iskolák vezetője, a prépost helyettese
    - éneklő kanonok (cantor, lat. cantore, gör.kat: primicerius) - tanít, vizsgáztat, beiktatja az új kanonokokat
    - őr-kanonok (custos, lat. custode, gör.kat: ecclesiarcha) - amolyan "szertáros" és pecsétőr.

    Királyi szerviensek: A királytól kapott adománybirtokért cserébe csak neki tartoztak katonai szolgálattal, így az uraktól függetlenek voltak.  Magyarországon a 11.-12. században átmeneti réteget alkottak. Mivel rendelkeztek földbirtokkal és szolgákkal, nem süllyedtek az alávetett osztályba. Viszont birtokaik nagysága nem tette lehetővé hogy az uralkodó osztályba tartozzanak. Az 1267-es törvényekben már a nemes elnevezést használták rájuk vonatkozóan, megkülönböztetve őket a nagybirtokosoktól, akiket báró névvel illettek. Belőlük alakult ki a köznemesség. Egy részük familiárissá lett (lásd Familiáris címszó).

    Kognáció: lásd Agnáció.

    Nemes (nobilis): A magyarországi nemesség kialakulása a honfoglaló nemzetségektől való leszármazás (primae occupatiunis) igazolásával kezdődött. A nemes szó  is innen ered, jelentése: nemzetes, nemzetséghez tartozó. Az állami rendszer megszervezésekor a törzsek által nem birtokolt területek a király kezébe kerültek. Ezen birtokok adományozásával (donatio) a király a nemesség közé emelte az adományozottat. Később, az osztogatható birtok megfogyatkozásával a nemesítést a kiváltságlevelek, királyi oklevelek, címeres levelek jelentették (lásd Armális).
    A 16. század közepétől létezett a honosítás (indigenatus) intézménye is, mely során az idegen személyt ünnepélyes eskütételre kötelezték és "a magyarság szolgálatában kiérdemelt nemesi cím mellett magyar honfivá válhatott".

    Nemzetség (gens): a közös őstől eredő, azonos nevet, illetve nemzetségnevet („de genere”) viselő leszármazók, azok családjainak összessége.
    Egy közös őstől származó, azonos nevű ivadékok sora. Korábban a közös anyától, később a közös apától való származás számított. A nemzetségbe a férfi és a nő tagok is beletartoztak.

    Nemzedék (generatio): lásd Generáció.

    Ős (avus): régen élt felmenő rokon, akitől valaki vagy valamely család származik

    Őspróba: Az apai és az anyai ágon való nemesi leszármazás bizonyítása. Négyes, nyolcas, tizenhatos stb. lehetett, vagyis a szülők, nagyszülők, dédszülők stb. szintjéig mehetett fel.

    Ősvesztés, ősazonosság (implex): Az egyedek ősei csak elméletileg kétszereződnek meg minden felmenő nemzedékben, mert egyre régebbre visszanyúlva egyre több közös ős személye azonos. A legújabb kutatások a teljes ma élő európai népességet (antropológiailag és genetikailag) nyolc személyre vezetik vissza. Az ősazonosság kutatása a belterjes leszármazási közösségek (pl. uralkodó családok, vallási közösségek, elzárt települések lakói stb.) esetében fontos.

    Rokonság:  Személyek közötti vérségi kapcsolatot jelent (cognatio). A jog ide sorolja az örökbefogadást is (adoptio). Nem rokon többek között a házastárs, jegyes, élettárs, sógor. Ezek hozzátartozók.
    Törvényes rokonság (legitimus) illetve törvénytelen vagy természetes rokonság (illegitimus) attól függően, hogy az adott személy egyházilag kötött házasságból származik-e, vagy sem.
    Teljes vagy kétoldalú a rokonság azok között, akiknek apjuk és anyjuk is közös (édestestvérek) illetve ezek leszármazói között.
    Egyoldalú vagy félrokonok (féltestvérek) azok, akiknél csak az apa (consanguinei - egy vérből) vagy csak az anya (uterini - egy méhből) közös, illetve ezek leszármazói.

    Számadó: a legelőre hajtott állatokért a legeltetési időszakban anyagilag is felelős személy, a gazdaság fogadta föl minden szezonban. Ő jelölte ki és fogadta fel a bojtárokat.

    Szolgabíró (latinul iudex nobilium, röv. iudlium) - a nemesek bírája: a nemesi és polgári vármegyerendszer tisztviselője, aki igazságszolgáltatási és közigazgatási feladatokat látott el. Részt kellett venniük a megyei törvényszékeken, a peres ügyekkel kapcsolatban az idézés, kihallgatás, végrehajtás volt a feladatuk. Eleinte a nemesség, később a polgárság és a jobbágyság számára is. A kialakuló járások vezető tisztségviselője volt.
    A királyi vármegye nemesi vármegyévé való 13. századi átalakulásával kapcsolatban megjelent tisztség. II. András 1232-ben kiadott kehidai oklevele említi először, mint a nemessé alakuló királyi szerviensek peres ügyeinek intézőjét, akit maguk közül választottak. Megyénként általában négy szolgabírót választottak egyévi időtartamra.

    Taksa (taxa) - illeték, egy összegben kirótt adó. 
    Taksás nemes (16. sz. második felétől az 1848 áprilisáig) 1.: az állami és vármegyei adó fizetésére kötelezett kisnemes, 2.: földesúr földjén letelepedett birtok nélküli, kizárólag pénzzel szolgáló nemes (ill. felemelkedett jobbágy).
    Taksás jobbágy (17. sz. második felétől az 1848 áprilisáig): aki földesúri terheit évenként egy összegben pénzzel (ritkábban áruval) megváltotta, urától haszonbérbe vett telken gazdálkodott. Számuk a 18. sz. második felére jelentősen csökkent, mert a gazdálkodásra áttért földesuraknak az olcsó munkaerő jobban jövedelmezett, mint a taksa. A módosabb jobbágyok igyekeztek armálist vásárolni, ezzel a taksás nemesek (2. csoportja) közé emelkedni.

    Törzs (stipes): a legközelebbi közös ős. Elágazási pontok a családfában, ahonnan a rokoni fokokat (fiú, apa, nagyapa, dédapa, ükapa, szépapa) számítani lehet. Lásd még a Gyök címszót.

    Várjobbágy (iobagiones castri): Az államszervezés idején a királyi vármegyék egyik katonáskodó rétege, akik csak hadiszolgálattal tartoztak a várbirtokból kapott szolgálati birtokokért cserébe és az ispán vezetésével vonultak hadba. Ez a szolgálati birtok nem volt örökölhető, de az utód átvehette a katonai szolgálattal együtt. 
    Saját birtokot is szerezhettek vásárlás vagy öröklés útján, amivel szabadon rendelkezhettek. Felettesük a várispán, alájuk volt rendelve a várnép. A vár körüli birtokokon laktak, kisrészük a várban. Sokan pénzzel megváltották a szolgálatot és a várbirtokot örökül és a köznemesek közé emelkedtek. Mások saját birtokból megélni nem tudván kénytelen maradtak a várgazdaság kötelékében, így gátolva voltak a költözködésben viszonylagos szabadságuk mellett.