Jóna

Addig értek sejtmagvaimban a gondolatok, míg 1967 novemberében kíváncsiságom arra késztetett, hogy személyesen is megtekintsem a tompán beszűrődő zajosabb külvilágot. 
Jóna Sándor és Kéki Erzsébet első fiaként születtem Hajdúnánáson, később követett Tamás öcsém. 

A már szinte kötelező családi hagyomány végett és a háborúban meghalt nagyapám emlékére
- akit apám sem ismerhetett, mert 1 éves volt, amikor jött a katonai behívó - a Sándor nevet kaptam.
(Anyai nagyapám mondogatta: "Nem hagyhattam a nevem a kutyára!" Így lett nyolc gyermeke a nehéz időkben, kik közül hét leány.)
A hagyomány, mely szerint az 1823-ban megszületett Jóna Sándor, József fia - aki szakítva elődei nevével, kik Istvánok valának kb. 1715-ig visszamenően biztosan - elindította a sort, melyben ettől fogva az első szülött gyermek nem hogy fiú, de Sándor is legyen. Így az én első szülött utódom a nemzési vonalban megszakítás nélkül a VII. Jóna Sándor név büszke tulajdonosa.

Általános műveltségemet szülővárosomban gyarapítottam. Műszaki érdeklődésű lévén, a helyi gimnázium után 1986-ban Budapestre a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolára kerültem (2000. jan. 01-től az egyesített Budapesti Műszaki Főiskola egyik kara). Innen nem volt visszaút: akinek lehetősége adódott, már akkor is menekült a politika által gazdaságilag sorsára hagyott keletről. A diploma után előbb a szakmámban dolgoztam a Csepel Művek Trafógyárában, majd egy sokkal érdekesebb területre tévedtem: a lézertechnika fortélyaival ismerkedtem meg. 1996-ban alapítottam saját céget, melynek keretében máig ezzel foglalkozok, kiegészítve  épületvillamosság, LED-világítások beépítése tevékenységekkel.

Családi állapotom 1995-ben változott, elhagytam a nőtlen jelzőt. Szeptemberben házasságot kötöttem Ignéczi Gyöngyivel, aki nyírségi felmenőkkel rendelkezik. Sok töprengés nem volt a folytatásról: következő nyáron megszületett az első gyermek, a hagyomány szerint fiú és Sándor (1996), akit Balázs (1998) követett. Dániel (2004) megszületésével együtt van a mesebeli három királyfi. Ők viszik tovább a Jóna nevet. 
A fiús vonalat tovább erősíti öcsém Tamás nevű kisfia is (2013).

Sokan megkérdezték, hogyan jutott eszembe, hogy családfával és a Jóna családok múltjával foglalkozzak?
Egy ideig csak ez volt a válasz: kíváncsiságból.
Mostanság érzem, meg fog térülni a sok idő és energia, az éjszakázások, a telefonbeszélgetések és
most már tudom, ennél sokkal több van a kíváncsiságom mögött:

mivel én magam is elkerültem a kisvárosból, ahol közel 300 éve vert gyökeret a család,  
gyermekeim és az eljövendő utódok tudni fogják honnan származnak,
milyen múltbéli örökséget vihetnek tovább,
s mit jelent Jóna családi névvel élni!

Ebben a szellemben kívánom mindenkinek, hogy keresse és találja meg a múltját!
Az anyakönyvi iratok, régi megsárgult fotók és a még élő hozzátartozók szolgálhatnak információkkal.
Ha pedig megosztja velem, segítek minél messzebb visszajutni az időben
és részévé válhat egy nagy családnak, mely az évszázadok alatt gyarapodott, szétáramlott, 
s most keresi az eltávolodott vérvonalak rokoni szálait.