Jóna

Debrecen 1361-ben kapott mezővárosi rangot Nagy Lajos királytól. "Az alföldi mezővárosok paraszti eredetű és még földművelésből élő vagyonos lakossága" alkotta a cívisek, azaz a polgárok rétegét. "Tágabb értelmezésben cívisnek nevezik az alföldi városok bennszülött lakosságát, függetlenül a rétegződéstől." (Magyar Néprajzi Lexikon)

Az első általam fellelt Jóna előfordulások 1597-1610, amikor Debrecen város hivatalának jegyzőkönyveiben peres ügyekben többször előfordul a Szatmárból származó Jóna János - Jona de Zattmar János.
Tekintetes Jóna Mihály szenátor az 1620-30-as években.
Jóna István (1630-1684) városi elöljáró (Tanácsi rend tagja, polgári és esküdt bíró) 1662-ben Temesvárra, 1663-ban Szekszárdra, 1667-ben Konstantinápolyba, 1670-ben Drinápolyba megy a törökökhöz, tárgyaló küldöttségek tagjaként.
1693-ban I. Lipót szabad királyi városi kiváltságot adományozott Debrecennek, amit az országgyűlés 1715-ben ismert el. 1787-ben a 29.000 lakosból 2.777 volt polgár. A polgárjog nem öröklődött automatikusan apáról fiúra, bár a debreceni polgárok fiai többnyire megkapták.
Az 1715-ös adóösszeírásban János Péterfia utcai és Mihály Csapó utcai lakosok szerepelnek. Az 5 év múlva megismételt adatgyűjtéskor a Csapó utcai Mihályt az adófizető zsellérek között említik, a Péterfia utcai János mellett feltűnik a Hatvan utcában lakó Mihály is a listán.
Az 1703-ban meginduló egyházi anyakönyvezésben leginkább a Csapó utcai Mihály és a Péterfia utcai János jelennek meg. János húgát Katalint, tekintetes Csatári János úr vette el, aki tanácsnok és népszónok is volt. Unokájuk Csatári Mária felesége lesz a neves érhatvani Hatvani István professzor református lelkész polihisztornak, a "magyar Fauszt"-nak. A Mester utcai Jóna Mihály leginkább felesége miatt lett ismert: gyanítható, hogy Oroszi Ilonánál első férje halála, majd az, hogy az új kapcsolatában megszületett aprócska gyermekeit is sorra elvesztette, közrejátszott abban, hogy különös bűbájokkal végzett kuruzslásokat, részeges parázna életet élt, más asszonyokkal összefogva csapott be embereket (pl. halott feltámasztását színlelve), de kegyetlenebb tetteket is végrehajtva végül boszorkánysággal vádolták meg. Az 1730-as per végítélete vesszőzés és a városból való kiűzetés lett, utóbbiban szenvedő férjének is osztoznia kellett.
Az 1797-es nemesi összeírásban nemesi birtok nélküli, Civilis fundussal (városi telek) és Fakultással (nemes szülő) rendelkezik Jóna Mihály, csak nemes szülővel bír Jóna János.
A 19. század első felében a fazekas mesterséget művelők soraiban találjuk Jóna Jánost és fiait Jánost és Sándort valamint Kis Jóna Jánost és fiát Mihályt.

Jóna Dániel (szül. ~1855) lakatos igen gazdag iparos hírében állt. Tulajdonában volt és vezetett egy fémmegmunkáló gyárat és egy zárlakatosokat ellátó vállalatot. Részt vett a helyi Vöröskereszt Egylet, az Iparostestület és a Tűzoltóság megalapításában. 1886-ban Ferenc József király "a budapesti országos kiállítás sikerének előmozdítása érdekében tett közreműködésért" ... Jóna Dániel és Huber Ferenc debreceni iparosokat arany érdemkereszttel tüntette ki. Unokája 1956-ban az Amerikai Egyesült Államokba vándorolt családjával.
Családi legenda szól egy festményről, mely Jóna kapitányt ábrázolja, aki meghalt Budavár ostrománál 1686-ban a törökök elleni harc közben.

Több családi szálam is van amit kaptam, de nagyrészük olyan, mint egy csupasz fa: kidolgozatlan, hiányoznak a konkrét adatok (születés, házasság, halálozás, testvérek...).
Ezekkel a konkrétumok hiányában nem tudok tovább dolgozni.

A gazdálkodó, birtokos családok közül két jelentősebbet tudok közzétenni.
Kiemelkedik az a nagybirtokosi ág, amely a város és a Hortobágy meghatározó szereplőjévé lett, s egy házasság révén a neves Vásáry családdal is szorosan összefonódott. Ezen fácska alpjait Jóna Dávidtól kaptam, aki jelenleg Mányon él.

Egy másik középbirtokos cívis család, akik a Debrecen városától nyugatra eső látóképi és délnyugati ondód-ebesi területeken gazdálkodtak, szintén jól felrajzolhatók: