Hírlevél

    A hírlevélben kizárólag a Jóna családokkal kapcsolatosan, de elsősorban a honlapra került újdonságokról kap tájékoztatást.


    Név:

    E-mail:

    Belépés



    2019. szeptember 16. hétfő - Edit napja van, holnap Zsófia ünnepel.
    Címlap Irodalmi jelenlét

    Irodalmi szösszenetek

    1. Ady Endre:  A Jóna-kút  (1907)
    2. Móricz Zsigmond:  Kerek Ferkó  (1912)
    3. Móricz Virág:  Bukaresti éjszaka   (1936)
    4. Örkény István:  Házastársak  (1951)
    5. Berniczky Éva:  Méhe nélkül a bába  (2007)

    Részletek a folytatásban.

     

    Ady Endre:  A Jóna-kút (1907)


    Ady Endre 1877-ben Érmindszenten született (ma Adyfalva /román neve Ady Endre/, a Partiumban Szatmár megyében a magyar határ közelében, Nagykárolytól DK-re 21km-re). Költői, írói és újságírói munkásságát nem kell bemutassam. 
    Mártonfalu, s vele a Jóna-kút pontos helyét nem sikerült meghatároznom:
    "... mondjuk, valahol Szatmár vármegyében."
    "... az Andrássy-birtok gazdát cserélt. Papok érkeztek Szatmárról (ma Szatmárnémeti), papoké lett az uradalom. Bent a faluban zárda és új templom épült"

    Legközelebb állnak hozzá:
    1. Kakszentmárton (Szatmárnémeti mellett keletre).
    1842-ben itt, Szatmárnémetiben alapította Hám János szatmári püspök bécsi mintára a Szatmári Irgalmas Nővérek rendet, mely később zárdatemplommal és a körülötte elhelyezkedő zárdaépülettel rendelkezett (igaz, ez csak Szentmárton mellett van és nem "bent a faluban").
    2. A mai Nyírmártonfalva (Vámospércstől északra) 1910-ig Mártonfalva.
    Ma Hajdú-Bihar, régen Szabolcs megyéhez tartozott, de közel "mondjuk" Szatmár vármegye határához is.
    Az Andrássy családnak egyelőre nem találtam nyomát egyik településen sem.

    A politizáló költő tollából 1907-ben folyt papírra az említett írás. Íme teljes hosszában:

    "A Jóna-kút öreg kút, jó kút, mondjuk, hogy valahol Szatmár vármegyében. Ma már egy teremtett lélek se tudja, hogy miért éppen Jóna-kút a neve. Mély, szerény, csöndes, hűvös forrású kút ez a Jóna-kút. Ott van a falu, Mártonfalu, északi végén, csupasz kútágassal. El akarjuk mondani ennek a szegény, árva kútnak a történetét. Magyarországon egy élelmes írónak különben is kötelessége a múltat ápolni. A daliás, úri, dicső múltat, ama gyönyörű, régi jó időket. Mi is meghajlunk e kötelesség előtt, amidőn a Jóna-kútról írunk. Mivel azonban az emberek, akik Magyarország történelmét csinálták, általában utálatosak nekünk, írjunk inkább egy kútról. Egy kút sohase lehet olyan lelketlen és érdemtelen, mint egy magyar nagyúr. A Jóna-kút sokkal bölcsebben és érdekesebben élte le a maga életét, mint ezer fiók-Zápolya. Ez a mi mentségünk, amikor a Jóna-kútból ezennel novellahőst csinálunk.

    A Jóna-kutat akkortájban áshatták, amikor Mártonfalu népének kevés szüksége volt vízre. Nyilván még az áldott jobbágy-világban, amikor a paraszt bort ivott. Ez a borivás nem volt egészen könnyű és furcsátlan dolog. Az uraság, úgy sejtik, valami Andrássy nagyon meghányadoltatta a paraszt borát. Szegény mártonfalvi paraszt mit tehetett mást, lopott a sajátjából. Ez is valami különös, speciális és magyar. És még csúfolódnak velük a külföldiek, hogy nincs külön magyar glóbusz.

    Tehát megállapíthatjuk, hogy Mártonfalu népe alapjában el lehetett volna a Jóna-kút nélkül. De szüksége lehetett a kútra az Andrássy-dominiumnak, tehát megásták. Ökör-generációk születének és haltak meg a Jóna-kút körül. Jó vizet isznak az Andrássy-ökrök és Andrássy-lovak. Ősszel és tavasszal pedig a mártonfalvi robotosok jöttek, s a kutat kikaparták. Hadd áradjon vidámabban, bővebben a Jóna-kút vize. Mártonfalu népét elzárták a kúttól, ami természetes. Elzárták még akkor is, amikor elmúlt a jobbágy-világ. Sőt elzárták akkor is, amikor Mártonfalu szőlőhegyeit fölfalta az amerikai féreg. Voltak kutak Mártonfaluban bőven, az igaz. De sótalan, fanyar, petyhüdt vizű kutak voltak ezek. Nyár és aratás idején úgy hullott a rossz víztől a paraszt, mint ősszel a légy. A Jóna-kút azonban megmaradt úri kútnak sokáig.

    Történt, hogy Mártonfalu népéről rossz hírek érkeztek a megyéhez. Romlik a paraszt, istenét nem imádja, papját nem tiszteli. S nyomban e hírekre az Andrássy-birtok gazdát cserélt. Papok érkeztek Szatmárról, papoké lett az uradalom. Bent a faluban zárda és új templom épült. A Jóna-kút nézte nyugodtan, hogy mi történik; nem bánta. Bölcs kút volt a Jóna-kút, akinek mindegy volt, ki merít belőle. A falu népe is ugyanaz időben ritkulni kezdett. Kevesen születtek, és kezdett már divatba jönni Amerika. A papok, az új bir­tokosok meg fogadást tettek, hogy lábraállítják a pusztuló Mártonfalut, s megtartják a szent honi föld számára a megkergült parasztot.

    Kezdték azzal a papok, hogy a Jóna-kutat megnyitották boldognak-boldogtalannak. A jó, hideg víz hátha észretéríti őket. Sűrűen látogatták sorba az apró parasztházakat a kegyes barátok. Feddették a templomkerülőket, csitították az elégedetleneket. Példálózgattak, hogy valamennyien egy atyának fiai vagyunk. Íme, a Jóna-kút is ma már mindenkié, úré, papé, paraszté, baromé. A Jóna-kút hallgatott mélyen ott a falu végén. Szennyes korsókat, kantákat mártottak bele, de hallgatott. Csak néha-néha vált sárgássá, zavarossá a vize. Kicsi, mély forrása valósággal nyögött olyik éjszakán. Mintha rosszat álmodott volna, mintha beteg lett volna a Jóna-kút. Talán a titkos nyelvén beszélt is a Jóna-kút. Talán ilyeneket mondott: késő már, késő minden késő.

    Kiderült nemsokára, hogy hiába nyitották meg a Jóna-kutat. A papok is későn érkeztek és hiába prédikálnak a parasztnak. A vármegye orvosa ráparancsolt Mártonfalura, fúrassanak artézi kutat. Az artézi kút elkészült, s a Jóna-kútra most már senki sem ment. Vizét legföljebb, ha dohányültetéskor s a cséplésnél kazánitatásra merték. A papok már-már arra gondoltak, hogy betemettetik a Jóna-kutat. Talán kegyeletből, talán hanyagságból, mégis megmaradt a Jóna-kút. Csupasz kútágassal, omló fallal, búsan, ma is ott van. Mintha cégére volna egy bús, majdnem egészen elpusztult falunak. Néha ötvenből egy ember vissza-visszakerül Amerikából. S nézi, látja keserves szemekkel, mi lett a híres kútból. A papok ott vannak most is, de egyre kevesebb embernek prédikálhatnak. Csak éppen a megmaradt asszonynépség jár el a templomba. Fiatal barátok is vannak, s a leányok szeretnek gyónni. Valami végtelen, megállíthatatlan, rossz szagú romlás nehezedett rá az egész környékre.

    Olykor, sötét éjszakán, lopva jön valaki a Jóna-kúthoz. Megáll, valamit belehullat a kútba, nagy loccsanás. Az árva Jóna-kút találgatja: csecsemő vagy döglött macska? Mióta fiatal páterek gyóntatnak, azóta éjszakánként el-eljön a kúthoz egy-egy leány. Sápadtan, szédülő fejjel beledob a kútba valamit. Ami élet terem a züllő Mártonfaluban, a Jóna-kút nyeli el. Valamikor életeket tudott volna megtartani, de nem engedték. Ma eltemeti a friss életet, a keveset is ott, a papok földjén. Eszünk ágában sincs az ügyészséget figyelmeztetni a Jóna-kútra. A Jóna-kút nem bűnös, a papok sem, Mártonfalu kis, megmaradt népe sem, a leányok sem. És ki tudja, talán amikor e történetet olvasni fogják, betömték, betemették már a Jóna-kutat. Köveket, földet borítottak azóta talán már erre a vádoló szájra. S a Jóna-kút nem tudja már megmondani, hogy milyen szép az élet hosszú idők óta egy boldogtalan országban, melyet urak és papok boldogítanak."

     

    -------------------------

     

    Előfordulások a Móricz család műveiben:

    - Móricz Zsigmond:  Kerek Ferkó  (1912)
    A történet helyszíne: Kunkerekegyháza  (Kerekegyháza Kecskeméttől 20 km-re nyugatra van a kunságban.)
    Jóna úr: ízes beszédű törzsvendég a városi nagyfejek hosszú fehér asztalánál. Ő a gimnázium presbiteri gazdája.

    Az MTI 1931. október 27. keddi tudósítása: "...Móricz Zsigmond új darabja a Kerek Ferkó pénteken kerül színre először a Nemzeti Színházban Csathó Kálmán rendezésében..." A szereposztás szerint Jóna szerepét Gabányi László játszotta.

    - Móricz Virág:  Bukaresti éjszaka   (novella - Nyugat 1936. 5. szám)
    Egy epizód jellegű szóváltásban megemlítődik benne Jóna Elek, de aztán még utalás sincs rá a továbbiakban:
    "- Ötven vagon épületfát akarok hozatni Kisázsiából és nem tudok valutát szerezni, már három hete csak az után futkosok - a fakereskedő hátradől a székén, szélesen, elrágicsálta a szivarja végét, úgy panaszkodott ügyvéd szomszédjának.
    - Pedig most jó ára van az épületfának.
    - Kérlek, kedves bátyám, Jóna Elek ügyében mikor tárgyalhatnánk?
    - Jóna Elek lajhár csirkefogó, nem dolgozom többet vele - dörmögött a telekügynök.
    - Jóna Elek a legnagyobb üzleti fantáziát nyujtja, kérlek."

     

    -------------------------

     

    Örkény István:  Házastársak  (1951) - /Becsület és dicsőség c. film/

    Szabó B. István irodalomtörténész írta 1997-ben: 
    "...az írók között elsőként vállalt a kommunista párt által szervezett “népnevelői” feladatot: a MÁVAG mozdonyüzemé­ben patronálta a kultúrmunkát. Egyúttal ismereteket és anyagot gyűjtött itt nagyszabású, szocialista-realista “termelési regénye”, a Házastársak (1951) megírásához, amelyből még ugyanabban az évben Becsület és dicsőség címmel - a korabeli, sematikus film-giccs vala­­mennyi ismérvével - filmet rendezett Gertler Viktor."

    A film szereplői közt (pl. Gobbi Hilda, Görbe János és Gózon Gyula) Kőmíves Sándor alakította Jóna elvtársat.

    A történet 1949-ben játszódik. A mű lényege Szabó B. István szavaival:
    "...főhősnek kiválasztott (mármint Örkény választott) ... egy régi vágású, magának való, becsületes, idősebb munkásembert (Lugosi Sándor vasesztergályost a Mozdonygyárból), akinek az emlékezetét leszűkítette arra, hogy hadifogságból érkezett, és onnan ismeri a regénybeli ba­rát­ját is. A további 410 oldalon azonban a múltról már alig esik szó, annál inkább a jelenről és a jövőről; arról, hogy a kissé lassú és nehézkes Lugosi hogyan jön rá az ellenség mester­kedéseire, a régi mérnökértelmiség (!) kártevéseire, hogyan éri utol az ideológiai fejlődésben fürgén előtte járó feleségét, míg végül, Sztálin 70. születésnapjára már maga sem éri be azzal, hogy négyezer százalékot teljesít sztahanovista munkaversenyben, hanem legyőzve eredendő bizalmatlanságát és önösségét: munkamódszerét átadja a fiataloknak, a kollektívának...”

    A barátot Jóna Gyulának hívják, aki a 14-es alapszerv titkára, 3 gyerekes családapa. Támogatta Lugosit az újításban és emberileg is. Az egyik jelenetben ráébresztette, hogy mások rossz ügyért használják fel őt és inkább szálljon be a munkaversenybe:

    "19. helyszín: Jónáék lakása 
    Lugosi – Hartlauer is, az a gazember! Hát hitted volna? 
    Jóna – Az a te bajod Sándor, hogy elszakadtál mitőlünk! A pártmunkát nem csináltad, azt hitték, szabad préda vagy. Az ő emberük. Ezért jártak a kedvedbe.  
    Lugosi – Kedvembe? Hiszen csaltak, hazudtak, bitangul elárultak! 
    Jóna – Most már, mikor látták, hogy ki vagy. Értsd meg Sándor, ezek reszketnek, ha mi erősödünk, jobban és még jobban dolgozunk. Tudom én, hogy itt valaki keveri a kártyát! Ezért nincs szerszám, ezért nincs kereset a vasesztergában! És te hittél nekik! 
    Lugosi – Hiba volt. De most már én mondom, hogy összetörni a csontjaikat! 
    Jóna – Lassan Sándor! Tegnap még barátjuk voltál, ma már ölni akarsz, Rajta lesz a szemünk Gosztolán, meg Hartlaueren is! 
    Lugosi – És Bárányon is!
    Jóna – Hát bizony Bárányon is. Látod, itt kemény harcok lesznek, és neked az elsők között lenne a helyed! Holnap a fél műhely versenybe áll! 
    Lugosi – Beállok én is! 
    Jóna – Kihívlak versenyre Sándor! 
    Lugosi – Állom. 
    Jóna – Hogy elérjük a 140%-ot! 
    Lugosi – El! 
    Jóna – 2% selejttel! 
    Lugosi – Semmi selejttel! 
    Jóna – Erre iszunk! 
    Lugosi – Egészségedre! 
    Jóna – Egészségedre! 
    Lugosi – Akkor holnap! 
    Jóna – Holnap!"

     

    --------------------------

     

    Berniczky Éva:  Méhe nélkül a bába  (2007)

    Könyvének egyik helyszíne egy Jóna nevű falu.
    A térképeken azonban hiába kerestem, még csak hasonlóra sem akadtam.
    Az írónő megkeresésemre készségesen válaszolt:
    "Sajnos azt kell írjam, hogy a könyvemben szereplő Jóna fikció. Kárpátalján nem található ilyen nevű helység. ...ellenben a Csornoholova nagyon is létezik... Úgyhogy akár be is jöhetett volna a Jóna. Mellesleg vidékünkön is élnek Jónák."

    Berniczky Éva 1962-ben született Beregszászban, Ungváron él és dolgozik. Számos elismerésben részesült.
    Róla kicsit bővebben:  http://manzard.blog.hu/2007/06/24/berniczky_eva
    A mű egyik kritikájában ezt olvastam a megjelenése után: 
    "… Közben megismerjük nem csak a könyvész életét, hanem a kárpátaljai Jóna és Csornoholova falvak néhány egyéb lakójáét is.
    … A Jóna nevű településről és a környező világról legfeljebb benyomásai lehetnek az olvasónak. Ennyiből is jól látható azonban az, hogy ez a környék a kilátástalanság, az eseménytelenség fojtott atmoszféráját, hangulatát tudja csak közvetíteni. Olyan világ, melyben perifériára szorult emberek tengetik nem túl izgalmas életüket, a változás reménye nélkül."