Hírlevél

    A hírlevélben kizárólag a Jóna családokkal kapcsolatosan, de elsősorban a honlapra került újdonságokról kap tájékoztatást.


    Név:

    E-mail:

    2019. szeptember 16. hétfő - Edit napja van, holnap Zsófia ünnepel.
    Címlap A Jóna hegy

    Jóna hegy

     

    Ez lehetett a 12. századi adományozott királyi birtok?


    1. Területi elhelyezkedés
    2. Lehetett-e a nemesi birtokadomány?
    3. Természeti adottságok
    4. A Rakaca-víztározó története

     

    Kismagyarország északi szegletében Aggtelektől 20 km-re keletre és Miskolctól 40 km-re északra a 27-es főút mellett lévő, kelet-nyugati irányban elnyúló Rakaca-víztározó keleti oldalán, Meszes külterületén a  községtől 1 km-re északra fekszik a „Jóna hegy azon nevű forrással” és annak tó felőli oldalán a „Jóna hegy allya dűlő” (hajdan volt szántóföld, ma javarészt nád és víz borítja). A hegy lába és a forrás annak idején alacsonyabban szinten volt. A duzzasztással és az új műút megépítésével a kifolyást magasabbra tették, de így is az aszfalt szintje alá került közvetlen az út szélén. Kútfője (vagy inkább gödre) a szocreál betonépítészet jegyeit viseli, csupán az oldalán megtelepedett moharéteg enyhíti a szürkeséget.
    GPS koordináták: N 48.4528873 - E 20.7982349   (48°27'10.39" - 20°47'53.65")

    A betonba karcolt évszám szerint 2012-ben a szögletes betonkávát megnyitották és egy lépcsősort alakítottak ki hozzá. A faluban kétcsövő kútként emlegetik, oda járnak forrásvízért.

    Tájolás

    Hegy és forrás

    Jóna-forrás

    A „hegy” ovális alapú, legömbölyödött hátú, déli irányba elnyúló domb. Legmagasabb pontja 203 méter, de a környékhez képest alig emelkedik ki: a Rakaca-patakból nagy szocialista ötlettel (építéséről az oldal végén) felduzzasztott tó vízszintje 170 méterrel van a tengerszint felett. Az északi lejtői erdőfoltokkal, cserjésekkel tarkított. Felszíne nagy részét ősgyep borítja, melyben tavasztól őszig virágoznak a ritka védett növények (magyar nőszirom, leánykökörcsin, tavaszi hérics, piros kígyószisz, sárga és borzas len, nagy pacsirtafű, hegyi árvalányhaj, Szent László tárnics, nagy ezerjófű) és számos más színpompás, de nem védett virág. Minderről lejjebb bővebben is olvashat. 
    A hegyről szép kilátás nyílik a környékre. (Saját fotók.)

    Panoráma

    Virágok

     

    Egyelőre nem tudom dokumentumokkal igazolni, hogy ez lett volna a III. Béla által adományozott gömöri nemesi birtok, de vannak összecsengő adatok:

    1. Földrajzilag nagyon is lehetséges, hiszen Gömör (ma Sajógömör, Gemer - SK) illetve a gömöri vár légvonalban mindössze 35km-re található a Jóna-hegytől nyugatra a határ túloldalán. A hegy és környéke ugyan a későbbi Torna vármegye területén volt, de a Szent István-féle várrendszer majd az erre épülő vármegyék határai a várakhoz tartozó birtokváltásokkal együtt változtak, és csak a 13. század végére alakultak nagyjából úgy, ahogy azt ma ismerjük. Ezen terület végül Torna vármegye része lett, de a két megye még a XIV. században is együtt tartotta gyüléseit. Tehát 1200 körül lehetett időszak, amikor a gömöri vár élvezte ezen táj javait.
    A terület az Árpád-korban a királyi uradalom része volt, legrégibb birtokosai tulajdonába leginkább királyi adományok útján jutottak az általuk bírt földterületek.
    A környékbeli kiemelkedéseket mind cserjés-erdős növényzet takarja (a művelés alá vonható lankák kivételével), egyedül a Jóna hegy nagy része kopár. Sem a helyszínen, sem az írásokban nincs nyoma, hogy valaha jelentősebb építmény lett volna rajta, mondjuk egy váracska. Csupán egy tanya vagyon említve 1872-ben. Talán ennek emléke lehet a keleti oldalon megbúvó, néhány rövid sorból álló, ma is gondozott picinyke szőlőskert.

    2. Hornyák Gyula szerint a helyiek -meszesi öregek- úgy tartják, a Jóna hegy valamely személytől kapta elnevezését. Ezt erősíti egy bejegyzés Pesty Frigyes: Borsod vármegye leírása 1864-ben c. könyvének függelékében (397-399. o.) 1865. dec. 6-i dátummal:   "Jona hegyálja dűlő vezetéknévtől".

    A helytörténész-könyvtárosnak Meszes község történetét feldolgozó munkájában lévő előfordulásokból némi képet alkothatunk a hegy és környékének XIX. századi természeti sajátosságairól (lásd lejjebb). Amíg a határnevek közül nagyon soknak a megnevezése ekkor még ekkor sem tisztult le teljesen (pl. Kecske/Ketske hegy - Kecskés hegy - Kecskés Hegyese), addig a Jóna hegy minden alkalommal ugyanabban a formában íródik. Ez azt mutatja, hogy egy megszilárdult, régóta meglévő névhasználattal van dolgunk. A fentebb említett Pesty Frigyes-féle bejegyzés Jona alakja pedig a korábbi századokban használatos latin írásos formára utal.
    (A nyelvtani helyesírás még nem volt szabályozva és egységesítve, így az "alja" szó lejegyzése változó: álja, allya, alya, alja.)

    3. A dűlőket legtöbbször szokásosan a földterület birtokosáról azonosították. A „Jóna hegy allya dűlő” elnevezés azt sugallja, hogy ez a rész a "névadás" időszakában a hegyhez tartozott.

    Ha nem is III. Béla idejében (uralkodott 1172-1196), de az valószínűsíthető, hogy itt valaha Jóna-birtok volt.

     

    Hornyák Gyula: A királyné faluja, Meszes - Meszes, 2000

    Előfordulások:
    10. o. - Bővizű karsztforrások jellemzik Meszes felszín alatti vízkészletét is.  ... Hidegvizű forrásai közül említést érdemelnek még: a Jóna hegyi, a Berekben lévő (ezt "gyógyvíz"-ként említik az 1860-as évek tagosítási iratai), ...
    57. o. - 1858-ban nagyobb mennyiségű „kopár, s kőszirtes”, dombos helyeknek említik a Jóna hegyet.
    70. o. - 1864-ben az erdők szabályozásánál a "További területek" között szerepel: …A Jóna hegy tetején (kivéve 1 1/2 holdat, ami földnek használható! - a többi része kőszirtes és kevesebb juh legeltetésére használható)
    72. o. - A Jóna hegy 3.900 négyszögöl
    73. o. - …a nyomásos gazdászatot folytatni szándékozó kisbirtokosok a „Jóna hegy allya” és a „Kecskés Hegyese” nevű dűlők fennmaradó részét szántóföldi illetékbe fogják kapni.
    95. o. - A községi határnevek között (1872-es kimutatás szerint):
    XV. - Pörvény, Jóna hegy alja, Jóna hegy - A Jóna hegyen Schwartz Józsefnek egy 300 négyszögöles (2 cselédlakásos) tanyája
    96. o. - Meszes község birtokvázlata az 1800-as évek második feléből
    (A lényeget színekkel kiemeltem és az összehasonlítás végett mellé tettem egy mai térképrészt.)

    XIX. századi térképvázlat Túristatérkép

     

    Következzen egy csodálatos leírás, mely színes szóvirágaival szemléletesen és tudományos alapossággal mutatja be nekünk a Jóna hegyet:

     

    FLÓRA ISTENNŐ ÉKSZERDOBOZA - Szöveg és képek: ENDES MIHÁLY  (Kivéve jobb 1. kép, az saját.)

    Bizonyára kevesen hallottak a Jóna-hegyről. Pedig ott ül a Rakaca-víztározó keleti partján, és nézegeti magát az opálos víztükörben. Joggal teheti, hiszen a római mitológia tavasz- és virágistennője minden széppel és jóval felruházta. Rügyfakadástól lombhullásig tarka virágszőnyeg fogadja az arra járót, sok becses és ritka növényfaj nemegyszer tömegesen jelenik meg, ezért méltán rászolgál a címbeli titulusra.

    Személyi adatok

    1. kép

    1.

    Jóna hegy

    Miskolc felett, Meszes községtől mindössze 1 kilométernyire északi irányban, közvetlenül a műút mellett emelkedik ez az ovális alapú, legömbölyödött hátú hegyecske. Hivatalosan 203 méterre magasodik a tengerszint fölé, de csupán 30 méternyit kell felfelé néznünk, mert a lábánál már 170 méteren állunk (1. kép). Dombsági, alacsony hegységi környezetével együtt a mintegy négyszázmillió éve, a devon korban született Szendrői-rögvidék tagja. Felépítésében a földtörténeti ókor szürke sávos kristályos mészköve uralkodik, csak a keleti lankáira rakódott rá sokkal fiatalabb üledék. Helyenként, mint kilátszó bordák, sziklák bukkannak a felszínre, s itt-ott olykor ökölnyi, kimállott barnavasércgumókba botlunk.

    A doboz kinyílik

    A Jóna-hegyet valaha, legalább foltokban, a vidékre jellemző cseres tölgyes erdő boríthatta, de mára csupán néhány csenevész, szél tépte fa idézi a hajdani képet. A fákat ugyan kiirthatták, ám a meredek oldalakat szerencsére nem sikerült „meghódítani", azaz feltörni. Csak a tetőn sínylődik néhány gazos, tönkrement szőlősor. Az igazi természeti értékek a hegy nyugati lejtőjén találhatók, egy mindössze 3 hektáros területen. A növényegyüttes alapja a szubmediterrán vagy mészkő lejtősztyepprét. Az ilyen növénytársulás a Mátrában, a Bükkben, a Zempléni-hegységben és a legközelebb eső aggteleki karszton jellegzetesnek számít, a Szendrői-rögvidéknek azonban csupán ezen az egy pontján található. Ezen a pusztaicsenkesz-gyepen, mint zöld bársonyon tavasztól őszig sorra-rendre nyílnak a szép és ritka növények. Nehéz (és unalmas) lenne csak megközelítőleg is a teljességre törekedve felsorolni az itt előforduló növényfajokat. Ezért csak a legjellegzetesebbeket említjük, közülük is előnyben részesítve a védetteket.

    2. kép 2. 3. kép 3. 4. kép 4.

    Elsőként - kora márciusban - mint lila köd üli meg a még kopár hátakat a molyhos és törékeny leánykökörcsin tömege (2. kép). Közöttük ragyognak a tavaszi hérics hatalmas aranytallérjai. Április vége újabb látványosságot ígér: ekkor bontja ki szirmait a Jóna-hegy legféltettebb kincse, a kiemelten védett (tövenként ötvenezer forint eszmei értékű) magyar nőszirom. Mindössze húsz példány él itt, megjelenését csak nemrégiben fedezték föl. Május vége felé a hegyecske lábát ragyogó rózsaszínbe borítja a nagyezerjófű sok száz egyedet számláló állománya. E magas termetű, dekoratív növény fűszeres illata messzire eljut. Megérinteni azonban nem tanácsos, kellemetlen kiütéseket okozhat (3. kép). A tavasz növényeit júniusban a piros kígyószisznek a magas fűből fellángoló, mélyvörös fáklyái követik. Kevés van belőlük, s előbb említett társaikhoz hasonlóan szintén oltalom alatt állnak. A kopár sziklák is díszbe öltöznek: ezüstösen hullámzik rajtuk a hegyi árvalányhaj, másutt csinosan „hímzett" párnákat alkotnak a borsos varjúháj és a magas kakukkfű csoportjai (4. kép).

    És a többiek

    Őszig még sok más virágos növénnyel találkozhat az arra járó. Persze, a nem védettek vannak többen, s ugyancsak fontos szerepük van az életközösségben: zsályák, lila ökörfarkkóró, koloncos legyezőfű. Mellettük az aprócska, ámde élénk színű magyar szegfű, az üstökös gyöngyike, továbbá aszatok, imolák, különféle pillangósok, gombák, zuzmók és mohák.

    Ilyen kínálatra gazdag állatvilág gyűlik össze. Csigák, rovarok, közöttük bogarak és számos ritka lepkefaj, amelyeknek az alaposabb kutatása még várat magára. A gerinceseket gyíkok, madarak és kisemlősök képviselik. És - sajnos - itt vagyunk mi, emberek is. A környékbeliek felfedezték maguknak a hegyet, s ez nem használ neki. Egyre több a szemét, a taposás, és dívik a virágszedés. De vajon kié a Jóna-hegy? Addig is, míg védetté nem válik, nekünk közösen kellene őriznünk Flóra istennő e csodálatos ajándékát!
    http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1996/9623/07.html

     

    A Rakaca-víztározó építése:

    A Borsodi iparvidék vízellátásának javítására 1962-re készült el a Rakaca-völgyi tározó. Az 1958-ban kezdődött kivitelezés legnagyobb feladata természetesen a 850 m hosszú és 8 m magas zárógát megépítése volt. A gát építő anyagát a közeli Borzlyuktető agyagdombja a Dunnatető szolgáltatta. Az agyag tömörítését az e célra szerkesztett 12 tonnás un. "juhláb (fogasos) hengerekkel" végezték. A gáttestbe mintegy 135 ezer köbméter agyagot építettek be. A gátkorona szélessége 4,3 méter, rajta makadám út vezet. A gát "rézsűjét" (víz felőli oldal) betonlapokkal burkolták. A víztározás célja volt, hogy a tó vízével a Bódva vízmennyiségét 1,900 liter/másodperc állandó vízmennyiségen tartsák az aszályos időszakokban is. A víznek a Bódva felé való lebocsátását a gátba épített zsiliprendszer teszi lehetővé. Ezzel a szerkezettel tulajdonképpen a teljes leürítés is végrehajtható. A zsiliprendszer legfontosabb részei: a 16 méteres csőalagút, az árapasztást szabályozó un. "szivornyatorony" valamint az üzemvíz elbocsátását szolgáló akna. A csőalagút az alvízi oldalon energiatörő vízládába torkollik. Innen kerül a víz a Rakaca újonnan ásott, rendezett medrén keresztül a Bódvába. A zsilip másodpercenként 50 köbméter vizet tud elbocsátani. A tervezők egyébként a gépi berendezés mellett - a katasztrofális, nagy esőzésekre is gondolva - egy un. "surranó"-t is beépítettek a gát északi oldalába. A surranó másodpercenként 30 köbméter víz áteresztésére képes. A tó vízgyűjtő területe 250 négyzetkilométer. Vízfelülete közel 2 millió négyzetméter (190 hektár). A 3 kilométer hosszú völgy kb. 350 kataszteri holdján mintegy 5,5 millió köbméter vizet tud befogadni. A vízmélység átlagosan 4-6 méter, mélyebb részein 10-13 méter.

    A Rakaca-tó vizét a Rakaca-patak táplálja. A kispatak a Lyuba-tanya fölött ered, Büttösön, Krasznokvajdán, Szászfán, Rakacán, Rakacaszenden és Meszesen keresztülfolyva Szalonnánál ömlik a Bódvába. A pataknak nagy az esése, hiszen csak a Rakaca és Meszes (Kígyószög) között majd 10-20 métert esik. Nevét - egyesek szerint - a rekettyéből vette. Ahogy most, régebben is sok fűzfa (rekettyefa) volt a partján. Mások a rákkal hozzák összefüggésbe, feltételezve, hogy esetleg a szláv eredetű rakovica (rákos - tudniillik a sok ráktól) szó lehet a névadó.

    A Csereháton eredő Rakaca-patak felduzzasztásával létrejött hazánk egyik legészakibb fekvésű, nagyfelületű állóvize. A patak állandóan bő vízhozama még kánikulában sem engedi apadásnak indulni a tavat. Friss, tiszta vize kimondottan jó hatással van a vízi élővilágra, hiszen itt még soha nem láttak halpusztulást, és soha nem tapasztaltak más, hasonló problémákat. A víz minőségére jó bizonyíték az itteni süllő populáció is.
    http://www.meszes.hu/

     

    Vissza a lap elejére